Az osztrák
televízió "Zeit im Bild" (idö a
képben) cimü híradójában, ha
szószerint vennénk, egy órát kellene
látni, Látható is csak rögtön
eltünik a hiradó kezdetekor. Szerepét egy
átiátszó glóbusz veszi át,
mely gyorsan forog nyugatról kelet felé. Elöször
Azsia tünik fel azután bevágodik a napi események
címsora, majd utolsót fardulva Ésakamerika
ismerhetö fel áttetszö árnyékként
a gyorsan leálló glóbusz háttereben.
Az ezt követö aktuális esémenyek részlete
reklámmal majd idöjárásjelentéssel
fejezödik be. Ujra egy pillantás a világürböl
ahonnan a Föld most természetesebbnek látszik.
Elöször egészen mesziröl, majd szatellit
távolságból, végül pedig térképek
adják a tulajdonképeni fontos adást. Nagykiterjedésü
áramlatok, okok, hatások, söt jósIatok
szemmelláthatóan foganatosodnak olyan analitikus
áttekinthetöséggel bemutatva melyet a politikai
információk csak kivételes esetekben érnek
el. Ezért számit az idöjárásjelentés
a felvilágosodás idejében a rövid
audio-vizuális informácios munka elöképnek.
(vö. Holzinger/ Springer/ Zeller: "Zeit im Bild"-Analyse.
Wien-München 1973).
Ahogyan, a TV-filozófusok naponta bemutatják,
hogyan áll le a planéta mozgása, mialatt
Europa foglalja el a képernyöt, teljesen egyezö
a dolgok folyásáról való Hegeli
látásmoddal. Hegel mindenképpen örülne
jósIata tömegkommunikácios beigazolódásának:
"A világtörténelem keletröl nyugat
felé halad, mivel Europa a történelem vége,
Ázsia pedig a kezdete." A "Zeit im Bild"
hiradó signetfilm computergrafikája ezen megállapitás
minden aggasztó sulyát elvéve pontosan
fél nyoIckor egy áttetszö glóbuszt
állit az általános világnézet
tárgyává. Ezen fogalom alapján
lehetne Emmanuel Kantot latbavetni; hihetöbb azomban
elbúcsuzni töle és minden további
tulzott interprétátiótól, ha kapcsolatot
akarunk teremteni a térképek konkrét
világképével. Földrajzi metodusként
(görög. Geographie) járulnak hozzá
a világ olvashatóságához, mitöbb,
jogukban áll önmagukért beszélni.
Jelszisztemként élnek meg egy háttérbe
szorult, szükség diktálta létet,
talán mert használatuk annyira egyértelmü.
Föleg az ország és várostérképek
mellérendeltek a tájékozodástechnika
filozófiájához lásd iránytü,
sextant, radar, irányrendszerek, iránysugarak,
titkos nyelvek, szakzsargonok, kódok, söt mellérendelt
"Corporate Identity" , városi jelzések,
müvészi intelligencia. A tájékozodásban
(lat. oriens) igy vagy úgy megmarad az egyetemesség.
Térkép, képeslap és tervjáték
olyan nyelvrokonság mely egyet s mást kifejez
a bennük rejtözö régimodiságból.
Mert: a térbeli koordinátarendszerek, a szemléletes
világképeket és földírásokat
fölöslegessé teszik.
A mozgások matematikai pontok között futnak.
Terveik anyagnélküliek vagy nemlétezök.
Minden a távolságok leküzdésén
dolgozik föleg a (kritikus távolságokén).
A képek sebessége lefegyverzö. Egy hely
sem tud a történésben támaszpontként
szolgálni, simultán áll a szinlelés
a szinieléssel szemben. Eppen ezért hivatkozik
pl. Frederic Jameson ("Postmoderne - zur Logik der Kultur
im Spätkapitalismus", New Left Rewiew 146/1984)
arra, hogy a mi mostani, elöbb csak feltételesen
felfogott kultúránk föleg mint észlelése
és megismerése (cognitive mapping) a térképészet
esztétikájának érthetö. A
"multinacionalis töke világában"
ennek a térnek új reprezentácios modját
kellene megtalálni "helyzetünk individuális
és kollektiv személykénti megjelölesére,
mint lehetösöget, tekintettel a semlegesitö
társadalmi konfúziókra, a cselekvöképesség
új elérésére.
A térképészet a felületre vonatkozik,
a felületre hoz valamit. Pontos felületességének
azomban nincs oka önmaga kárositására
csak azért mert pontosságának jellege
nem kér mélységeket. Mégis problémája
imarad a tér, föleg domboru tér sikra vitelének
nehézsége nem is szólva a negyedik dimenzióról.
Még a térképek hagyományos hatáskörében
is mindig csak megközelitöleg lehet elérni
a kivánságokat. Ismeretlen területek felderitésénél
ugyanez a probléma merül fel.
Hogy mekkora az ismert, legalábbis leirható
földterület (általánosan véve
a földméréseket) egyszerü görbével
bemutatható. A középkorig teljesen sima
alig észlelhetö ugrásokkal, a 15. százádtól
hirtelen emelkedik a 100 % os csúcs felé. Az
európai kultúrkörben a statisztikusok szerint
(vö. W. Stein: Kulturfahrplan, 1979), a föld száraz
és vizfelületéröl a következö
adatok ismertek: Kr. e. 400; 2,8 % / Kr. u. 200; 7 % / 1000;
8,1% / 1400, 11,2% / 1500; 22,1% / 1600; 49,0% / 1700; 60
% / 1800; 82,6% / 1900; 95,7% / 1950 maidnem 100%. Ennyit
a földrajzi világképs számadatokban
való kiegészitéséhez. A földrajzi
világkép irásbeli és rajzbeli
rögzitését (természeti megfigyelések,
mérések, dokumentumok, rémhirek, érdeklödések
és fényképek) tekintve látjuk,
hogy ez egy történet önmagáért.
Az emlitett görbe emelkedése kezdeténél
elsö helyen állanak a Ptolomaioszi térképek
újabbi kiadásai a Mercator-Projektion feltalálása
a legrégebbröl fenmaradt glóbusz (Martin
Behaim, Nürnberg 1492). Más növekedési
görbékkel, pl. lakosság, termelékenység,
energiahaszanálat stb. való összefüggése
nyilvánvaló.
Tudományelméletileg érdekes az elért
ismereti fok (szinte 100%) melyröl a jövöben
szó kellene essék.
Az, hogy mások a világról, még
mielött azt az európai utazók fölfedezték
volna, már sokkal többet tudtak, történelmi
kuriózumnak tünik, szemben a globális nyugatosodással.
JólIehet, a kinaiak, arabok, indiaiak, mongolok figyelemre
méltó határátlépési
érdeklödésük elismert, mégis
pl. arról az expedicióról, amikor Mali-i
II. Abubakaris 1303 ban 200 hajóval nyugat felé
Amerika irányába indult, alig hallottunk szakkönyveken
kivül (mint pl. "Die Geschichte Schwarz-Afrikas",
Joseph Ki-Zerbo, 1979).
A bemutatott világkép feltételessége
a kiválasztott TV-kivágásnak bizonyul.
Parancsnak tünö szabvány- szemeszög
fogja át Európát és Eszakamerikát.
A szabad világ az Atlanti-Szövetség termelik
a kivánt perspektivát egészen az iskolai
atlaszokig. A Greenwich-Nullmeridian-nak, ahol egyébként
VIII. Henrich is született ugyanaz a hatása. A
központi vélemény érvényesül
mindenfajta hálózatos információval
szemben, melyet nehéz kiszoritani.
Az eiején emlitett idöjárási térképen
Ausztria kényszerüen és erösen kiemelve
áll a bemutatott világ központjában.
Hogy mennyire erösiti meg az efajta, naponta közvetitett
Központi-Birodalmi ideológia a középeurópai
fennhéjázást mint eröt az Europai-Társaság
és Comecon között, jó téma
lenne a tömegkommunikácios eszközöknek
é véleménykutatóknak. Nem kell
visszazamenni az általam is nagyrabecsült marx-engelszi
felbecsülésig mely szerint a reakcios Ausztria
az európai Kino volt. Mindenképpen: más
perspektivák megdöbbentö gyorsasággal
találnak kiutat; mint pl. az angol honvédelmi
minisztérium által 1974 ben közölt
"Demonstration Map. U.S.S.R. and Adjacent Areas",
mely Európát és Japánt egy óriási
rózsaszinüre és sárgára festett
Szovjetunió szürke függelékére
redukálja.
Ernest Dichter bécsi származású
amerikai kutató már évekkel ezelött
ajánlotta az újzélandi kormány
saját térképei kiadását,
melyen országuk nem a világ végeként
tünik fel hanem pl. a Csendes-Oceáni tér
kihangsulyozásával, az európai vonatkozás
helyett, vagy konvenciós töréssel Eszakot
felülre Délt meg lentre. Tagadhatatlan, hogy Kalifornia,
Mexikó, Szibéria, Kina, Japán, Korea,
a Fülöp-szigetcsoport, Ausztrália stb. egy
Océanhoz tartoznak a szokásosan bemutatott glóbusz
hátlapján, csakhogy ez lassan jut el az elötérben
lakók öntudatáig. Nem alaptalanul helyezték
át a zavaró tényezöjü idöhatárt
az oly soká jelentéktelennek tartott senkiföldjére.
Térképkivágáson amelyek adottságokat,
méretarányt alkalmaznak, választóvonalakat
eltüntetnek, látószöget felülvizsgálnak,
állandóan tovább lehet dolgozni, még
akkor is ha politikai határok állandóak
maradnak. Más dolog az ábrázolás
esztétikája. Különösen feltünö
a glóbusz, atlasz és térkép tartós
pink-kultúrája. A koloniális gondolkodás
fénykorában a szolid glóbusz a polgári
háztártas nélkülözhetetlen
darabja volt hasonlóan a Fauszt olvasók iróasztalán
levö halálfejhez. ldöközben sok minden
változott, hiszen még a nagyüzemek is lemondtak
arról, hogy az igazgató szék mögött
ott legyen a kötelezö világtérkép.
Kereskedelmi és turisztikai széleskörüség
formálta önértékelésnek nincs
szügsége efajta önigazolásra.
A világ indirekt módoni uralombavételével
a jelek észrevételenebbé válnak.
Bizonyos védjegyü órák úgyis
eleget kifejeznek. Az egész világon szokásos
minisztériumi Mercedesek se mások, mégha
másolatok is. Hasonló fejlödések
cezurai ideje az övenes évekre tehetök.
A térképészet esztétikájában
is akkor jött be a rózsaszin-kék-kultusz
szemben az addigi hagyományos fedöfestékkel,
mely a pontos rajzok féradságos kidolgozásat
tükrözte. A háború utáni fiatal
világ a "Family of Man" (az akkori idök
egyik hires vándor-fotó kiállitása)
a rikitó pasztellfestészetben nyert kifejezést.
Sokat megöriztek ebböl a térképek,
is de különösen a glóbuszoknál
ez a plasztik anyag még plasztikusabbá lett.
Egy másik elfogadottá vált csalás
a Mercator-Projekció léptékeltolódásában
jut kifejezésre. Grönland nagyobbnak tünik
mint Ausztrália vagy Kina, Skandinávia Indiánál,
Európa pedig Délamerikánál, aminek
persze a valósághoz semmi köze. Mivel más
hasonlo hamisitványt nem kiván az ember, a Peters-Projekció
felüli ábrázolása a misszionáriusok
hobbija marad. Azonkivül a térkép monopol
adminisztrációja nyilvánvalóvá
teszi, hogy katonai jellegüket mennyire nem váltotta
fel az idegenforgalmi jelleg. Ügyes turisták hozzájuthatnak,
nagyszerü, a párizsi "I.G.N."-nek köszönhetö
részletesen kidolgozott térképekhez is
Algéria, Libia és Tschad sivatagi területeiröl.
Tapasztalhatják azonban, hogy milyen csodálkozással
merednek rá helyi katonák ezekre a számukra
megközelithetetlen kincsekre. Ez áll az egyedi
észak-kelet Afganisztánról készült
térképekre is. Ez pl. egy St. Louis - "US
Air Force Pilotage Chart" PC G-6C számmal ellátott
kiadás. Csodás módon egész egyszerüen
megvásárolható a bécsi Kohlmarkt-téren
is a Freytag & Berndt üzletben. Egy ilyen aprólékosan
kidolgozottt térképre természetesen csak
egy idegennek van szüksége, mint ahogy térképek
utáni táiékozodásra is. Már
idöhiány miatt is elég kell, hogy legyen
a töredékes, bejegyzésekkel teletüzdlelt
információ.
Téhat: a térképek "általánosságban"
arra szolgálnak, hogy létezöket ábrázoljanak
vagy változtassanak és újat tervezzenek.
A kudarc néha a teruszerütlenseg "örömébe"
torlódik. Ez az örom azzal az örömmel
szembesül mely az ellenörzötervek ellen irányul.
Ez ellen senkinek nincs kifogása mert amikor minden
önmagától történik, akkor a
részvétlenség euphoriába megy
át. Másoknak kártyaiba nézni akkor
már nem téma Mégis megéri emlékeztetni
arra hogy joga van a kártyásnak még a
legkisebb bizalmatlantságban is új kártyát
rendelni.
|
|