Ahogyan, a TV-filozófusok naponta bemutatják, hogyan áll le a planéta mozgása, mialatt Europa foglalja el a képernyöt, teljesen egyezö a dolgok folyásáról való Hegeli látásmoddal. Hegel mindenképpen örülne jósIata tömegkommunikácios beigazolódásának: "A világtörténelem keletröl nyugat felé halad, mivel Europa a történelem vége, Ázsia pedig a kezdete." A "Zeit im Bild" hiradó signetfilm computergrafikája ezen megállapitás minden aggasztó sulyát elvéve pontosan fél nyoIckor egy áttetszö glóbuszt állit az általános világnézet tárgyává. Ezen fogalom alapján lehetne Emmanuel Kantot latbavetni; hihetöbb azomban elbúcsuzni töle és minden további tulzott interprétátiótól, ha kapcsolatot akarunk teremteni a térképek konkrét világképével. Földrajzi metodusként (görög. Geographie) járulnak hozzá a világ olvashatóságához, mitöbb, jogukban áll önmagukért beszélni. Jelszisztemként élnek meg egy háttérbe szorult, szükség diktálta létet, talán mert használatuk annyira egyértelmü. Föleg az ország és várostérképek mellérendeltek a tájékozodástechnika filozófiájához lásd iránytü, sextant, radar, irányrendszerek, iránysugarak, titkos nyelvek, szakzsargonok, kódok, söt mellérendelt "Corporate Identity" , városi jelzések, müvészi intelligencia. A tájékozodásban (lat. oriens) igy vagy úgy megmarad az egyetemesség. Térkép, képeslap és tervjáték olyan nyelvrokonság mely egyet s mást kifejez a bennük rejtözö régimodiságból. Mert: a térbeli koordinátarendszerek, a szemléletes világképeket és földírásokat fölöslegessé teszik.
A mozgások matematikai pontok között futnak. Terveik anyagnélküliek vagy nemlétezök. Minden a távolságok leküzdésén dolgozik föleg a (kritikus távolságokén). A képek sebessége lefegyverzö. Egy hely sem tud a történésben támaszpontként szolgálni, simultán áll a szinlelés a szinieléssel szemben. Eppen ezért hivatkozik pl. Frederic Jameson ("Postmoderne - zur Logik der Kultur im Spätkapitalismus", New Left Rewiew 146/1984) arra, hogy a mi mostani, elöbb csak feltételesen felfogott kultúránk föleg mint észlelése és megismerése (cognitive mapping) a térképészet esztétikájának érthetö. A "multinacionalis töke világában" ennek a térnek új reprezentácios modját kellene megtalálni "helyzetünk individuális és kollektiv személykénti megjelölesére, mint lehetösöget, tekintettel a semlegesitö társadalmi konfúziókra, a cselekvöképesség új elérésére.

A térképészet a felületre vonatkozik, a felületre hoz valamit. Pontos felületességének azomban nincs oka önmaga kárositására csak azért mert pontosságának jellege nem kér mélységeket. Mégis problémája imarad a tér, föleg domboru tér sikra vitelének nehézsége nem is szólva a negyedik dimenzióról. Még a térképek hagyományos hatáskörében is mindig csak megközelitöleg lehet elérni a kivánságokat. Ismeretlen területek felderitésénél ugyanez a probléma merül fel.
Hogy mekkora az ismert, legalábbis leirható földterület (általánosan véve a földméréseket) egyszerü görbével bemutatható. A középkorig teljesen sima alig észlelhetö ugrásokkal, a 15. százádtól hirtelen emelkedik a 100 % os csúcs felé. Az európai kultúrkörben a statisztikusok szerint (vö. W. Stein: Kulturfahrplan, 1979), a föld száraz és vizfelületéröl a következö adatok ismertek: Kr. e. 400; 2,8 % / Kr. u. 200; 7 % / 1000; 8,1% / 1400, 11,2% / 1500; 22,1% / 1600; 49,0% / 1700; 60 % / 1800; 82,6% / 1900; 95,7% / 1950 maidnem 100%. Ennyit a földrajzi világképs számadatokban való kiegészitéséhez. A földrajzi világkép irásbeli és rajzbeli rögzitését (természeti megfigyelések, mérések, dokumentumok, rémhirek, érdeklödések és fényképek) tekintve látjuk, hogy ez egy történet önmagáért. Az emlitett görbe emelkedése kezdeténél elsö helyen állanak a Ptolomaioszi térképek újabbi kiadásai a Mercator-Projektion feltalálása a legrégebbröl fenmaradt glóbusz (Martin Behaim, Nürnberg 1492). Más növekedési görbékkel, pl. lakosság, termelékenység, energiahaszanálat stb. való összefüggése nyilvánvaló.
Tudományelméletileg érdekes az elért ismereti fok (szinte 100%) melyröl a jövöben szó kellene essék.
Az, hogy mások a világról, még mielött azt az európai utazók fölfedezték volna, már sokkal többet tudtak, történelmi kuriózumnak tünik, szemben a globális nyugatosodással. JólIehet, a kinaiak, arabok, indiaiak, mongolok figyelemre méltó határátlépési érdeklödésük elismert, mégis pl. arról az expedicióról, amikor Mali-i II. Abubakaris 1303 ban 200 hajóval nyugat felé Amerika irányába indult, alig hallottunk szakkönyveken kivül (mint pl. "Die Geschichte Schwarz-Afrikas", Joseph Ki-Zerbo, 1979).
A bemutatott világkép feltételessége a kiválasztott TV-kivágásnak bizonyul. Parancsnak tünö szabvány- szemeszög fogja át Európát és Eszakamerikát. A szabad világ az Atlanti-Szövetség termelik a kivánt perspektivát egészen az iskolai atlaszokig. A Greenwich-Nullmeridian-nak, ahol egyébként VIII. Henrich is született ugyanaz a hatása. A központi vélemény érvényesül mindenfajta hálózatos információval szemben, melyet nehéz kiszoritani.
Az eiején emlitett idöjárási térképen Ausztria kényszerüen és erösen kiemelve áll a bemutatott világ központjában.
Hogy mennyire erösiti meg az efajta, naponta közvetitett Központi-Birodalmi ideológia a középeurópai fennhéjázást mint eröt az Europai-Társaság és Comecon között, jó téma lenne a tömegkommunikácios eszközöknek é véleménykutatóknak. Nem kell visszazamenni az általam is nagyrabecsült marx-engelszi felbecsülésig mely szerint a reakcios Ausztria az európai Kino volt. Mindenképpen: más perspektivák megdöbbentö gyorsasággal találnak kiutat; mint pl. az angol honvédelmi minisztérium által 1974 ben közölt "Demonstration Map. U.S.S.R. and Adjacent Areas", mely Európát és Japánt egy óriási rózsaszinüre és sárgára festett Szovjetunió szürke függelékére redukálja.
Ernest Dichter bécsi származású amerikai kutató már évekkel ezelött ajánlotta az újzélandi kormány saját térképei kiadását, melyen országuk nem a világ végeként tünik fel hanem pl. a Csendes-Oceáni tér kihangsulyozásával, az európai vonatkozás helyett, vagy konvenciós töréssel Eszakot felülre Délt meg lentre. Tagadhatatlan, hogy Kalifornia, Mexikó, Szibéria, Kina, Japán, Korea, a Fülöp-szigetcsoport, Ausztrália stb. egy Océanhoz tartoznak a szokásosan bemutatott glóbusz hátlapján, csakhogy ez lassan jut el az elötérben lakók öntudatáig. Nem alaptalanul helyezték át a zavaró tényezöjü idöhatárt az oly soká jelentéktelennek tartott senkiföldjére.

Térképkivágáson amelyek adottságokat, méretarányt alkalmaznak, választóvonalakat eltüntetnek, látószöget felülvizsgálnak, állandóan tovább lehet dolgozni, még akkor is ha politikai határok állandóak maradnak. Más dolog az ábrázolás esztétikája. Különösen feltünö a glóbusz, atlasz és térkép tartós pink-kultúrája. A koloniális gondolkodás fénykorában a szolid glóbusz a polgári háztártas nélkülözhetetlen darabja volt hasonlóan a Fauszt olvasók iróasztalán levö halálfejhez. ldöközben sok minden változott, hiszen még a nagyüzemek is lemondtak arról, hogy az igazgató szék mögött ott legyen a kötelezö világtérkép. Kereskedelmi és turisztikai széleskörüség formálta önértékelésnek nincs szügsége efajta önigazolásra.
A világ indirekt módoni uralombavételével a jelek észrevételenebbé válnak. Bizonyos védjegyü órák úgyis eleget kifejeznek. Az egész világon szokásos minisztériumi Mercedesek se mások, mégha másolatok is. Hasonló fejlödések cezurai ideje az övenes évekre tehetök.
A térképészet esztétikájában is akkor jött be a rózsaszin-kék-kultusz szemben az addigi hagyományos fedöfestékkel, mely a pontos rajzok féradságos kidolgozásat tükrözte. A háború utáni fiatal világ a "Family of Man" (az akkori idök egyik hires vándor-fotó kiállitása) a rikitó pasztellfestészetben nyert kifejezést. Sokat megöriztek ebböl a térképek, is de különösen a glóbuszoknál ez a plasztik anyag még plasztikusabbá lett.

Egy másik elfogadottá vált csalás a Mercator-Projekció léptékeltolódásában jut kifejezésre. Grönland nagyobbnak tünik mint Ausztrália vagy Kina, Skandinávia Indiánál, Európa pedig Délamerikánál, aminek persze a valósághoz semmi köze. Mivel más hasonlo hamisitványt nem kiván az ember, a Peters-Projekció felüli ábrázolása a misszionáriusok hobbija marad. Azonkivül a térkép monopol adminisztrációja nyilvánvalóvá teszi, hogy katonai jellegüket mennyire nem váltotta fel az idegenforgalmi jelleg. Ügyes turisták hozzájuthatnak, nagyszerü, a párizsi "I.G.N."-nek köszönhetö részletesen kidolgozott térképekhez is Algéria, Libia és Tschad sivatagi területeiröl. Tapasztalhatják azonban, hogy milyen csodálkozással merednek rá helyi katonák ezekre a számukra megközelithetetlen kincsekre. Ez áll az egyedi észak-kelet Afganisztánról készült térképekre is. Ez pl. egy St. Louis - "US Air Force Pilotage Chart" PC G-6C számmal ellátott kiadás. Csodás módon egész egyszerüen megvásárolható a bécsi Kohlmarkt-téren is a Freytag & Berndt üzletben. Egy ilyen aprólékosan kidolgozottt térképre természetesen csak egy idegennek van szüksége, mint ahogy térképek utáni táiékozodásra is. Már idöhiány miatt is elég kell, hogy legyen a töredékes, bejegyzésekkel teletüzdlelt információ.

Téhat: a térképek "általánosságban" arra szolgálnak, hogy létezöket ábrázoljanak vagy változtassanak és újat tervezzenek. A kudarc néha a teruszerütlenseg "örömébe" torlódik. Ez az örom azzal az örömmel szembesül mely az ellenörzötervek ellen irányul. Ez ellen senkinek nincs kifogása mert amikor minden önmagától történik, akkor a részvétlenség euphoriába megy át. Másoknak kártyaiba nézni akkor már nem téma Mégis megéri emlékeztetni arra hogy joga van a kártyásnak még a legkisebb bizalmatlantságban is új kártyát rendelni.